kritikus tömeg

Jó magyar szokás szerint sikerült az Erkel-jubileumot Erkel-Mahler évvé fújni, és az Erkel-napokat egy hétvégére szervezni a Mahler-ünneppel. Tudósítás az utóbbiról.

Molnár Szabolcs az Új Zenei Újságban egy korabeli Mahler kritikát idézett a Budapesti Filharmóniai Társaság (alias operazenekar) Fischer Ádám által vezényelt II. szimfónia-előadását bíráló jegyzetében. „A szimfónia hatásvadász elemek szervetlen együttese, terjengős és hőzöngő kompozíció, a különböző stiláris és műfaji elemek összekapcsolhatóságát a darab dramaturgiája nem igazolja. Vajon kárhoztatható-e az a mai hallgató, aki a vasárnapi koncert hallatán hasonlóan vélekedett?” – teszi fel a kérdést a kritikus, aki aztán az egykor Mahler által igazgatott dalszínház előadóapparátusán veri el a port. Pedig a másik Fischer, Fischer Iván és a Fesztiválzenekara néhány nappal későbbi koncertjén is ugyanezt volt a benyomásunk, és nehéz volna a vitathatatlanul legjobb magyar zenekar felkészületlenségére fogni, hogy a VII. szimfónia is a totális szétesettség érzetét keltette (lásd még a próbán készült videót.)

Szomorú ez az idei Bartók-születésnap – idén ugyanis hiába kerestük a Kékszakállút a Tavaszi Fesztivál műsorában. Pedig Zimányi Zsófia fesztiváligazgató tavaly nyilvánosan megígérte, hogy visszatérnek a BTF koncepciójában is rögzített szándékhoz, mely szerint Bartók színpadi műveit (de legalábbis operáját) minden évben új rendezésben mutatják be. A tavalyi botrányos(an vacak) Mundruczó-féle próbálkozás kudarca miatt kár volt rögtön meg is szakítani az újraindított sorozatot… Különösen, hogy az idei fesztivál középpontjába állított Erkel-művek – jubileumi év és hagyománytisztelet ide, vagy oda – nem elég fajsúlyosak a XXI. században nemzeti operának.